helyzetjelentés
A nyárra az a terv, hogy örökmozgóként sportolom végig ezt a pár hónapot, ezt az edzésmunkával párhuzamosan egy jó kis fizikai alapozással kezdem. A terv már eddig is megvalósult, kétnaponta úsztam illetve elkezdtem a súlyzós edzéseket, és ez a lendület most kapott még egy kis üzemanyagot - meghúztak forgalmin, és kibaszottul ideges vagyok. Innentől kezdve no pardon.
Mostani edzésekről: barók - főleg, ha mindenki ott van. Marcival és Gergővel hihetetlenül nagyokat küzdünk mostanság, főleg földön, de gyakran hiányzik egyik-másikójuk edzésről. Sőt, néha én is.
Mindenesetre a hónap jelmondata: "Ne csak suttogj az izmaidhoz, üvölts, nevess velük!"
Gyúrunk meg kihagyunk
A szerdai edzés után nem igazán tudtam mozogni, úgyhogy a pénteket inkább kihagytam, hétfőn meg amúgy sem volt edzés. Szerdán viszont edzettünk, Marcival és Gergővel elég durva földharcokat nyomtunk, zsír volt.
Utána lenyomtunk egy etapot a kötélmászós-nyalókás-lábemeléses sorozatainkból, tizenkét perc alatt csináltam meg. Múltkor tíz perc valamennyi volt, de most Gergő elég lustán csinálta, így nem volt, aki húzzon :D
Utána Juji Gataméval támadtuk a térdelőtámaszban lévő partnert szemből. Mind a hárman meg voltunk halva, a mozgásunkból egy külső személő azt hihette volna, hogy egy háromnapos, éjjel-nappal tartó dzsungelharcon vagyunk túl. Jah, és alig fáj a hátam. Egy picit érzem, de nagyon picit.
Pörgünk, erősítünk, fáj a hátam
Múlt pénteken meghúztam a hátamat, úgyhogy hétfőn nem mentem edzésre. Aztán mivel tegnap meg ma már jól voltam, most beugrottam
Jó is volt, Marcival az első négy földharcot elég gyilkos stílusban toltuk. Utána erősítettünk kötélmászással, nyalókával, lábemeléssel, az öt sorozat tíz perc valahány másodperc alatt ment le.
Végül félmeztelen földharcoztunk, ez elég durva volt, mivel az elsőben még a karomat sem tudtam megmozdítani. A végére belejöttünk, Gergővel is tök jót küzdöttünk. Szóval frankó edzés volt.
Viszont én elfelejtettem, hogy azért nem éreztem a fájdalmat, mert tele voltam tolva fájdalomcsillapítóval, ahogy edzés végére elmúlt az adrenalin, felerősödött a hátfájásom. Asszem pénteken nem megyek.
#231
Megint csak helyzetjelentünk... igazából isszonyatosan élvezem a mostani edzéseket, dolgozunk, néha rendesen odatesszük magunkat, verekszünk, meg elfáradunk, jó ez, és asszem ez a lényeg. Néha elkezdek játszani küzdelem közben, igyekszem minél kiszámíthatalanabbul egyszer tolni, a következő pillanatban rángatni vagy oldalra mozogni, csak amikor már nem koncentrálok eléggé, akkor ez annyira elsikkad, hogy jobb, ha csak simán dolgozok.
#230
Igen, megint nem voltam egy ideig. Az utóbbi pár hétben jókat verekedtünk, jövő héten pedig biztosan nem kerül fel bejegyzés, legalábbis érdekes lenne, mert külföldre szökök, de ahogy lejár ellenem a kiadatási parancs, visszajövök.
#229
Jó kis technikázós edzés volt ez. Bemelegítettünk, aztán kötetlen mozgásból dobáltunk, én úgy döntöttem, ezt a hetet, de legalábbis a hétfő-szerdát az idióta védekezős-hátrálós stílus ellen való technikákra szánom. Ha valaki akkora szerencsétlen, hogy menekülni megy fel oda, ahol küzdeni szokás, akkor tudjak vele mit kezdeni.
Erre Okuri Ashival megléptettem (eddig vasárnap is eljutottam) és O Sotoval fejeztem be, ezek jók voltak, aztán dobtam olyat, amit az előző két bejegyzésben nagyon hiányoltunk, és egy egészen egyszerű, erős karmunkával megindított kisbelsőt.
Aztán egymásnak estünk, Gergővel kezdtem. Egy offenzív ellenféllel nem épp a legjobb dolog defenzív technikákat gyakorolni, de hát ez van :D Első sorban az előbb próbált technikákat próbáltam érvényesíteni, egy kisbelsőt el is kaptam a megfelelő ütemben, szép is lett. Amúgy inkább a befordulásig, belépésig jutottam el.
Aztán a másik, kisebb kiadású Gergővel is küzdöttem. Jó kis gyors, pörgősebb küzdelem volt, hát, az ő egyik Tome Nage-jét emelem ki, mert arra egyrészt szépen rácsalt, másrészt szépen eldobott vele.
#228
Nahát. Kezdem a jóval.
Jó a súlyom, 72,2 fixen.
Előnyerő voltam. Bár ez nemtom, jó e.
És akkor folytatom a többivel.
Norbival mentem. Mindig is az volt vele a gondom, hogy túl defenzív, nem tudom irányítani, és végül ő tud indítani. A következő volt: menekült utánamentem, ráfutottam egy válldobásra, amire először ippont intettek, aztán amikor felálltunk, modósították wazarira.
Utána végig az ment, hogy ő menekült, én meg próbáltam minél óvatosabban utánamenni, és úgy lemenni földre, hogy az nekem legyen jó. Többször fogtam be fojtást, de nem lett meg, illetve egy karfeszt is bekulcsoltam.
A gond az volt, hogy amikor a Norbi menekült, meghajolt, el kellett volna sütni vagy a Tsumi Gaeshit, vagy azt, amit előző bejegyzésemben írtam, és István is emlegetett...
Egy igazán jó helyzetem volt, amikor közel tudtam kerülni hozzá, nagybelsővel már indult a dobás, csak egyensúlyvesztésig ment, ekkor pedig reflexből lefogtam lábra. Hát, ez amúgy is sanszos volt, hogy szabályos volt, hiszen dőltünk, majd megnézem a videót, minden esetre megintettek érte.
Tüdővel jobban bírtam, de nem sikerült kihasználni.
Ujjakat keresztbe
Kissé csúszva futottam be - öt óra tizenötkor Veszprémben a Hemóban épp meghaltam valami színdarabban, és öt negyvennégykor érkeztem Füredre, de ideértem.
Legalábbis a küzdelmekre.
Kesével kezdtem, igyekeztem határozottabban dolgozni. Itt ő is viszonylag komolyan vette, a legnagyobb eredményem egy kis egyensúlyingatás volt, cserébe viszont az olyan kontrákból, amiket a Csabi és általában Gergő ellen is el tudok adni, estem jónéhányat.
Utána kaptam néhány instrukciót, amit küzdelem közben vett észre: első körben a megfogás, hajtókán folyamatosan nagyon keményen tartok ahelyett, hogy laza csuklóval vettem volna fel fogást, és akkor tartottam volna, amikor kellett. A karon pedig hülye beidegződés, nagyon fent fogok.
Amikor a következőben a Gergővel mentem, a fogásokat próbálgattam, és no erővel be-befordultam Uchi Matára vagy kisbelsőre beléptem.
Végül ismét Kesével küzdöttem. Itt szépen kezdtem ráállni arra, hogy a fogásaim a helyére kerüljenek, és ezerrel toltam a félfordulattal megindításos dobásokat. Nem sok sikerrel, de próbálkoztam. Estem is, kezdeményeztem is, felvettem Uchi Matára is, le is mászott róla, egy kivételével, amikor egy kicsit rásegített, a lényeg, hogy egészen jóó küzdelem volt. Csak azt nem értem, amikor rólam szakadt a víz, róla miért nem?
Nah, vasárnap verseny, aki aznap rám gondol, tegye keresztbe az ujjait :D
#226
Pénteken ilyen építészeti kiállításon bóklásztam, azért nem voltam, hétfőn meg egyedül voltam emberinek mondható súlyban. De mai edzés viszont volt és van bejegyzés is :)
Hétfőért cserébe ma volt Csabi, Marci, Gergő és Kese is benézett, ami a hétvége előtt jól jött most nagyon. Kicsit befordulgattunk, aztán múlt... hétfői? Pénteki? Nemtom, a múlt valamikori technikát vettük, az eleje Sumi Gaesi (http://www.youtube.com/watch?v=GSXRb3Y4LdA) - tök jó, rájöttem, hogy pár linkkel egyszerűbbé tehetem a leírásaimat meg a ti életeteket -, de O Uchi Garival fejezzük be.
Amit itt elcsesztem:
A fogásbontásom rossz volt.
Dobásnál bal lábbal kellett volna először lépni, megindítani vele a partner súlyát - ennyi.
Küzdöttünk is, Kesével kezdtem. Magamhoz képest gyors voltam, lábra mentem, néha be is kerültem, egy Uchi Matával pedig fel is tudtam venni. Ami még jó volt, hogy ezerrel toltam a forgómozgásokat, ezzel egyensúlyvesztésig eljutottam.
Amikor jöttük hazafele, kaptam még okosságokat: kapkodok. Ami amúgy lassan haladás, ősz óta ugye a kissé darálósabb stílust próbálom tolni, másrészt neem kell ezt csinálni, gyors, de tiszta mozdulatokkal kéne dolgozni.
Csabival mentem utána, én jobban pörögtem, ő pedig kissé fáradt volt egy kicsit. Talán ezért, talán mert tényleg akartam, jól meg tudtam mozgatni, a tolásos-húzásos dolgokat ki tudtam használni. Jó volt.
#225
Hohó, csak nem marad szerda bejegyzés nélkül! Még ha másnap is írom meg.
Igazából a legnagyobb témát az egy partner derekát megtörős, lehúzós nagybelső tette ki, ez leírni úgysem tudom, hogyan kell, de egyszerű és baromi jó technika. Egészen jól is ment.
Amúgy baromi hamar elment az az edzés.... mint ez a bejegyzés :)
Junior OB
Előbb egy pénteki helyzetjelentés:
Amolyan tipikusan Lemmingen dolgoztam, tettem a dolgom, hajtottam, de nem haltam meg és nem tettem csodát vagy tudom is én. Vagyis nem voltam rendkívüli formában, a OAHG pedig nem ment el - illetve majdnem elment, makikomival fejeztem be kaszálócsípő helyett. Rájöttem, az a gond, lassan, illetve elkésve csinálom a forgómozgást azután, hogy elindítottam az Okuri Ashit. Magával a forgással nincsen gond, jó és gyors, erről árulkodik az is, hogy piszkosul fáj a baloldali "lovaglóizmom".
Helyzetjelentés szombatról:
Jó bemelegítéssel, jó hangulatban kerültem szőnyegre - illetve először nem kerültem fel, mert nem tetszett az egyik bírónak a ruhaujjam hossza, de egy ismerősöm kabátjában végre elkezdhettük a küzdelmet.
Böhmmel mentem, ahogy ránéztem, meg keretről emlékszem is rá, tudtam hogy jó, de fel tudom darálni. Hozzá is fogtam: gyorsan bentvoltam néhány távolabbról beakasztott kisbelsővel, onnan vagy nagybelsőt vittem tovább, vagy Uchi Matát. Egyikkel sem kerültünk földre, vagy ha igen, pontérték nélkül. Próbáltam balra indított hátsógáncsot is, hát, ezt majd megnézem a videón, de fogni fogom szerintem a fejem, mit műveltem. Kész csoda, hogy akkor és ott nem vágott a hátamra.
A földön többször is veszélyes voltam, de nem eléggé. Végül Dávid rátalált a technikájára, én a régieket zongoráztam újra és újra, egyre gyakrabban sütve a kombináció nélküli, kicsit megmozgatós berobbanásokat Okurira, amiknek meg volt az a sajátossága, hogy valamire való karmunka nélkül nem lehetett igazi berobbanásoknak nevezni őket. Hogy, hogy nem, wazari-yukóval szemben álltam húsz másodperccel a vége előtt. Kb tíz másodpercnél ugrottam be oldalról lesz ami lesz lábszárátforgatásra. Ő nem esett el, én viszont a hátamra érkeztem, ipponnal kikaptam.
Viszont vitt tovább. A következő ellenfelem küzdelmeit néztem, biztos voltam benne, hogy nem lesz vele gond. Aztán erősebb volt, mint én azt kinéztem belőle, jóformán közelébe sem fértem a technikáimmal, és ezen a balos felállása sem segített. Defenzív voltam végig, ha pontozásra került volna a sor, biztos a srácnak adom a győzelmet. Végül aztán úgy kerültünk földre, hogy én voltam földön, befojtottam. Először nyekkent egyet, akkor már tudtam, hogy nem lesz itt gond, aztán le is kopogta.
Harmadikként Norbival mentem. Ezt egál mérkőzésre tettem, ő volt az első, akinél amikor felálltam, nem voltam biztos abban, hogy jobb leszek. Rövid volt, kicsit megrángattuk egymást, majd berobbant válldobásra. Ami jó volt, hogy már a dobása közben tudtam, mit akarok tenni, ami pedig az volt, hogy ahogy földre érkezünk, kap legrosszabb esetben egy wazarit, én meg szépen megfojtom. Hát, az ő dobásának volt vége, és ő ippont kapott, én meg mehettem öltözni.
A karom mindhárom küzdelemben gyengén dolgozott, talán Norbinál tettem oda magam. A lábmozgások jók, viszont ahogy István mondta, nem lépek elég közel a "hátsó" lábammal, szinte mindig elmarad, pedig azzal és karmunkával ezek brutálisan jók. Balos felállás ellen gyakorolnom kell ezt a lábdobás-hármast balra is, és meg kell csinálni a Oagh-ot is. Meg megeddzük egy kissé ezt a tüdőt is :) Bár kondiban szerintem eléggé ott voltam. Legalábbis nem voltam rosszabb náluk, de ennél nekem több kell.
#223
Fura. Asszem akkor írok naplót, ha
akt1: jó volt az edzés
akt2: rohadtul nincs rá időm
Péntekről pl akartam írni, és igencsak ráértem volna megírni a hétvégén... Hétfőn nem volt időm, így a második feltétel teljesült, azonban nem voltam aznap valami jó, így az első nem.
Nah, máról: tapasztalatból nem kezdtem teljes erőbedobással az olyan feladatokat, amiknél tizenöt másodperceket fordultunk be vagy dobtunk hátsógáncsot, vállat, csípőt vagy épp váll-kisbelső kombinációt. Szépen, tisztán, közepes gyorsasággal daráltam őket le, jó is volt.
Főleg, hogy így bőven maradt patron az egyéni technikára, ami az OAGH (Okuri Ashi Harai Goshival. A mai napig nem értem, hogy akkor miért nem OAHG-nak hívom...).
Mivel hétvégén igen intenzív versenynapokat tartunk, Gergő felajánlotta, hogy dobjak én többet. Én meg éltem vele.
Mármint a dobásokkal, nem a Gergővel.
Ahogy elkezdett egyre jobban ellenállni, egyre jobban fáradtam, ezen egyre jobban felcsesztem az agyam, végül baromi nagy erővel dobtam, és elég sokat, utána kellett is kapkodnom az oxigénért. Ezek vagy elmentek, vagy, szintén Gergő ötlete volt, a megakadt kaszálás után otthagytam a lábam a helyén, odaszökkentem a partner mellé, és hátsógánccsal dobtam el. Borzasztóan jó. Amúgy karmunka biztosan volt ezekben a dobásokban, a vége felé azt hittem, tőből ki fognak szakadni a vállaim.
Rögtön küzdöttünk utána, Gergővel kezdtem. A küzdelem a kombinációból csak az erőbedobást és az Okuri Ashit örökölte, utóbbival megtudtam billenteni a Gergő egyensúlyát, előbbivel meg el-el dobtam egy berobbanós kisbelső makkerrel vagy ledöntéssel vagy lábsöpréssel.
Második körben ismét Gergővel mentem, igazából ugyan azt folytattam, mint az elsőben, csak itt már fáradtam.
A Málnával zártam, és miután István mondta, hogy tényleg pörögni kéne, így tettem. Néha elképzeléssel, de nagyrészt anélkül, dolgoztam, a lényeg az volt, hogy folyamatosan mozogtam, nem ellazultam, ez jó volt.
Pénteken eldobjuk az OAHG-ot valakin.
OAHG
Nahát, kicsit öregesen kezdtünk, ami engem illet, mert uchikomival kezdtük a bemelegítést, de végül csak beizzultunk.
Beléptünk hátsógáncsra asszem tizenöt másodpercig egy párszor, ezek elég izmos belépések voltak, tényleg ott volt, majd kaszálócsípőre, itt kicsit kidőltem oldalra, aztán vállra fordultunk tíz másodpercekig. Ebből először tizenöt ment, majd kilenc, azok viszont igazán jók voltak.
Utána kettőt fordultunk vállra, majd dobtunk, majd dupláztunk - vagyis partner lelépet az elsőről és másodikra dobtuk -, ezek dinamikusak voltak.
A küzdelmekben először Gergővel nagyon összekapaszkodtunk, majd egy öt perces váltottpartneres dolog ment, itt már vele is jobban pörögtem, bár agyban nem dolgoztam igazán. Csabival is inkább ösztönből küzdöttem, ami néha bejött, néha a földbe döngölt. Már az ösztöntechnika jött be, vagy a Csabesz dobott.
A Málnával és Gergővel akkor küzdöttem egy kicsit gyorsabban, ha István rámszólt...
Második körben ami jó volt, hogy mentem Marcival, és itt született egy izomból valahogy eldobott Okuri Ashi Barai Harai Goshi (a jövőben OAHG), valamint próbáltam technikázgatni megrugóztatott Uchi Matával is, és hasonlókkal.
#221
Pörögtünk hétfőn is, nem volt ezzel gond... Fú, pedig majdnem nem mentem el, későn értem haza, de aztán hálistennek felugrottam a buszra.
Történt, hogy némi Uchikomizás után asszem vállat dobtunk, megtolással. Jáj, alig emlékeszem már... Az biztos, hogy amikor átosontunk a szőnyeg puhábbik felére az első pár dobás után, azután nyomtunk olyan fogásharcot, amiben oda kellett eljutni, hogy a nyaknál vegyünk fel fogást, könyökkel lezárjuk a két test közt a teret, majd irányítsuk a partnert.
Később felengedtük az ukét, majd a hátára vágtuk hátsógánccsal és kaszálócsípővel. Utóbbi nekem most nagyon jól jött...
Hát, most igazából ennyi, máskor igyekszem nem ennyire későn megírni a naplót...
#220
Hogy, hogy nem, semmi dolgom ma este, isten tudja, milyen csillagállásnak köszönhető. Ami a lényeg, hogy ennek örömére megszületik az asszem első februári bejegyzés.
Pénteket élünk, vagyis kétórás küzdőedzésünk van. A héten most jöttem először, úgyhogy jó volt végre szőnyegre lépni...
A földharcoknál ha nem is túl sok technikával, de azt pótló lelkesedéssel küzdöttem. Plusz a Csabinál volt néhány olyan szabadulásom - valami nyakatekert pózból elkaptam a fejét-lábát, és valahogy kijöttem.
Mostanában az a divat, hogy időre dolgozunk - félre nem érteni, nekem bejön ez az edzésmód, így mindenki annyi kraftot tol bele, amennyit tud, nem hátráltatnak minket a kicsik -, így ötször tizenöt, majd ötször öt másodperc gyors befordulást csináltunk. Az elején minden erőt beleadtam, nagyon jól ment, aztán kezdtem kifulladni. Kaszálócsípőt, támasztottgáncsot, meg pár alapdobást gyakoroltam.
O Uchi Gari Tai Otoshival mentünk tovább. Lábbal helyet csinálunk, hajtókát szinte kitesszük a vállon kívülre, majd ha elég dinamikus a támasztottgáncs, akkor már azért kell odabiggyeszteni a lábunkat a partner elé, hogy tudja, miért esik el... Tényleg minimális energia kell hozzá, volt is jónéhány jó dobásom, csak itt is hajtottam eleinte mint egy állat, és az utolsók elcsúsztak.
Egyéni technika nélkül nem edzés az edzés, negyed órát szenteltünk a kedvenc kombinációnknak. Na jó, én véletlen közbeiktattam némi nagybelső-belsőcombot, ami amúgy elég pocsék is lett.
Az Okuri Ashi Barai Harai Goshi viszont igen szépen ment. Az Okuri Ashit szinte körmozgásszerűen kezdtem, úgy toltam meg a Gergő lábát, a kaszálócsípőre meg már csak rá kellett robbanni.
Huh, jópár küzdelem volt. Volt, amikor azért pörögtem, de olyan is akadt, hogy összekapaszkodtunk és szerencsétlenkedtünk. Ami jó, és mindenkinél bejött, az a kombinációm eleje, az Okuri Ashi. Eddig nem tudtam eljutni odáig küzdelemben, hogy meglegyen az előkészítés, ez most már megvan, már csak tényleg az a bizonyos robbanás jöjjön hozzá, és meglesz ez a dobás.
Amúgy jól dolgoztam lábra, a megtolós-visszatolós történetekre többször ráéreztem. Viszont sokszor bepunnyadtunk, és tologattuk egymást a szőnyegen.
Gyorsan hétfőről
Lassan készülődnöm kéne - edzésre - szóval összefoglalom:
Hétfőn őőő, nagyrészt Uchi Matáztunk, fájt végig a lábam, meghúzódott a hétvégén, és hétfőn dolgozta ki magát. Ami jó hír, hogy edzés utánra szinte elmúlt, csak egy kis munka kellett neki, pedig odafelé még sántikáltam.
Az Uchi Mata szépen ment, bár lenne még hová fokozni a gyorsaságot és a pontosságot, de aznap nem akarhattam túl sokat. Nohát, ennyi!
A végén azért küzdöttünk egyet Marcival. Pörögtünk, dobáltunk, ugyan semmi újat nem csináltunk, legalább a kardióra ráment. Meg, amit végül is csinálok, az annyira nem rossz - nem írom le még egyszer, lsd. előző bejegyzés.
Nemesvámos - Diákolimpia
Na hai! Kár, hogy nem írtam múlt héten, egy verseny előtt, még ha pici is, jó visszanézni, mit csináltam előtte... A lényeg, hogy hétfő-péntek jó, verekedős küzdelmeim voltak, élveztem nagyon, a szokásos dobásaimat, bal Uchi Mata, kisbelő-nagybelső lábpiszkálásokat toltam.
És ma pedig verekedtem első körben Vincze Martinnal.
Jól kezdtem, egészen határozottan és agresszíven. Annyit akartam, hogy megrángatom magam felé, visszahúz, erre rámegyek kisbelsőre vagy bal nagybelsőre, vagy tolom, és Uchi Matázok. Ezt eleinte össze is hoztam, legalábbis veszélyes voltam, aztán elkezdtem szédülni. Tényleg attól tartottam, elfogok ájulni, nem voltam képben, végig Uchi Matával mentem előre, párszor földre kerültünk, itt nemtom, mi történt, már csak azt vártam, hogy legyen vége, nem a pontok, hanem csak az idő miatt néztem az órát. Utoljára földre kerültünk, leszorított, kikaptam.
Másodszorra Szőke Márkkal mentem, eddigre megittam fél litert, a két küzdelem közt volt vagy tíz perc pihi, így fel tudtam éledni. Ugyan úgy mentem előre, mint Martinnál, csak jobban észnél voltam, folyamatosan dolgoztam, rángattam vagy piszkáltam a lábát. A földön igyekeztem fojtani, hát, nem jött össze, bár néha korán jött az a mate, de legalább addig sem az én kondimra ment rá a földharc.
Többször kerültünk abba a helyzetbe, amibe Gergővel gyakran futunk bele: Uchi Matával megakadtam, és utána lábra mentünk mindketten. A harmadik után István mutatta, hogy döntsem már le hátra - asszem - úgyhogy így tettem, és ippon lett.
Jó volt, nekem tetszett, bár az első küzdelmet nagyon sajnálom.
Gondolkodolunk?
A judóban néha agyalni kell - vagy gyúrd ki magad, de akkor egy idő múlva megintcsak el kell kezdened agyalni, vagy el kell felejteni ezt a sportot. Vagy már előtte lesérülsz. Mindezzel oda akarok kilyukadni (igazából eléggé eltávolodtam az eredeti száltól, nemtom, hogyan fogok ebből kijönni), hogy a mai bejegyzést két alapgondolat köré akarom szőni.
Egy: szabálymódosítások. Ha végre lesz időm, felkajtatok egy-két fórumot, és ott állok neki összeszidni ezt a marhaságot, annak ellenére, hogy nekem kedveznek az új korlátok. Majd belinkelem, mit okoskodtam, és hogyan oltottak le.
A másik részben judóztunk, elkezdtem nyomni az előző edzésen kényszerűen kitalált technikákat-technikácskákat, mivel nem egy komoly dolgok. A kisbelső-lábsöpréses dologhoz sokat ugye nem lehet hozzátenni, azt leszámítva, hogy szépen csinálom az ütemtörést.
De, itt van nekünk a Okuri vagy De Ashi Barai-os témánk, ezt finomítom, mint az ukránok az olajat. Bocs, az szőkítés, mindegy. Szó-szó, a De Ashit úgy indítom el, hogy minél jobban előredőljön a kedves partnerem, jelen esetben Marci, és minél gyorsabban és mélyebbre robbanjak alá egy Tsuri Komi Goshira. Na jó, nem tiszta TKG, kicsit támasztott gáncsra hajaz.
:-) Azért leírom, hogyan indult ez a dobás: Okuri Ashi Baraiból akartam hátsógáncsot dobni, és mára eljutottam vele De Ashi Barai-os támasztott gáncshoz... Engem mindig elképeszt, hogy egy jónak hitt elképzelésből hogyan jön ki valami teljesen más kombináció, ami az elméletben működővel ellentétben hatásos!
Végül küzdöttünk - egyet, hiszen edzés elején az új szabályokat vitattuk -, Marcival egy viszonylag gyors, lábra menő küzdelmet játszottunk le.
Küzdjünk he!
Nahát, így kell kinéznie egy rendes, pörgős edzésnek.
A földharcokban egyre jobban küzdöttem, és sokat használtam a lábamat - ezt már newazának lehet hívni. A fojtásaimra még bőven fér pontosítás, gyakran befogom, de sokszor nem tudom kikényszeríteni a kopogást.
Húsz perc földharc után meghalva folytattuk az edzést előbb hátsógánccsal, aztán... őőő... Tsuri Komi Goshival. Hátsógáncs jó volt, Tsuri Komi pedig nagyon nem, mert a csütörtökön beleállítottam a faragókésem az egyik ujjamba, és a seb az egyik esésnél úgy döntött, felszakad egy kicsit. Ezzel önmagában nem lett volna gond, ha felszakadással párhuzamosan nem kezd el fájni, azt pedig nem csak kicsit tette. Lényeg a lényeg, el tudjátok képzelni milyen úgy dobni, hogy a kabát ujját a hüvelyk és mutatóujj közé tudod csípni?!
Na mindegy, valahogy megvolt, utána szabad dobásgyakorlás volt. Miután kiderült, hogy így a testdobásokat picit hanyagolnom kéne, lábra mentem, nevezetesen kisbelős-lábsöpréses történetekre, felszedéssel, nagybelsővel, vagy felszedéssel és nagybelsővel egybekötve. Megvolt az ütemtörés, így jó ötlet ilyenekkel foglalkozni.
Közben próbáltam a jobbra-balra beijesztős Uchi Matát, ennek az lett a vége, hogy egy percig ültünk kint a padon, mert piszkosul összerúgtunk.
A másik dobásom szintén ütemdobás lett, Okuri Ashi Barai Tsuri Komi Goshival. Furán hangzik, de jó.
Aztán jönni küzdelmek: Gergővel kezdtem, egy jó lábcsúsztatásom volt, kicsit talán mozgékonyabb voltam, mint mostanában, de ez még mindig kevés.
Marcival erőltettem az Okuri Ashis kombinációt, de fenének sem sikerült, inkább több lábdobással meg erővel dolgoztam.
Csabinál inkább elbattyogtunk, közös ledőlések és egyéb marhaságok akadtak, ami rendes tiszta dobás volt, az tőlem egy Okuri Ashi, tőle egy válldobás volt.
_____________________________________________________________________
Más: (ezt talán érzékelteti a téma elválasztására beillesztett diszkrét vonal is) a naplót szombaton írtam (egész pontosan írom), kicsit szarul vagyok. Nevezetesen fáj a torkom, a szemem, a fülem meg tüsszögök meg minden. Állítólag a mogyoró virágzása lehet a háttérben, meg az allergia. Na mindegy, csak leírom, mi van.
Na, indul valami?
Kicsit csúsztam edzés elején - BKV sztrájk van, na -, de hamar integrálódtam, szépen mondva. Az utolsó földharc, Csabival már nagyon komoly lett, főleg az utolsó fél perce.
Utána kiszabadultunk Hon Kesa Gataméból - vagy nem -, kicsit nyakas egyeseztünk, aztán...
Jött a félmeztelen birkózás. Őőő, hát ugye judónak indult dehát dehát, a lényeg, hogy valamit csináltuk, de lényeg, hogy jó volt.
A végén pedig forgószínpadosan erősítettünk egy picit. Négy állomás volt, és az első állomáson senki nem volt jobb nálunk, ez hót ziher (khm. pihenőállomás).
